A sors kegyeltje vagyok

A sors kegyeltje vagyok
  2007.08.25. 09:53

– F�l �ra m�lva mennem kell! – mondja kedvesen, ahogy meg�rkezik. – El�g lesz? Kim�rts�ge m�g�tt k�v�ncsis�got �rzek. �s fesz�lts�get. Vagy f�radts�got? Nem tudom. Ha f�l �ra, akkor f�l �ra. Nem �r�l�k neki, de nem mutatom.

 

Meg k�ne kicsit nyugtatni, ki k�ne kicsit billenteni. Nagy baj abb�l nem lehet: a k�zleked�st kezdem el szidni. Szerencs�m van, r�harap. Magyar�zni kezdi, hogy id�ben elindult, csak az a piszok dug�…
– �s mit csin�l a dug�ban?
– Sz�momra azok a legelviselhetetlenebb helyzetek az �letben, amikor tehetetlen vagyok. P�ld�ul �l�k az aut�ban, �s nem mozdul a sor. Mit lehet ilyenkor csin�lni? Kiszolg�ltatottan v�rni �s bel�l tombolni. Ebbe belebetegszem.
– T�relmetlen?
– Jaj, nagyon!
– Pedig mindent hamar el�rt az �letben…
– Tal�n �ppen emiatt. Elk�nyeztetett a sors. Igaz�n semmi�rt nem kellett megk�zdenem.
– Nem f�l, hogy esetleg j�n majd egy igazi kudarc?
– Persze hogy f�lek, de egyebet ezzel nincs mit tenni. Mindenesetre b�zom abban, hogy huszonvalah�ny �v alatt annyi szeretet kaptam a sz�leimt�l, ami felv�rtez.
– Nem volt nyomaszt�, hogy a sz�lei h�res emberek? Anyja H�mori Ildik�, apja Szinet�r Mikl�s…
– Odahaza ugyan�gy �lt�nk, mint b�rmely m�s csal�d. Amikor id�nk�nt �sszevitatkoztunk, abban nem mutatkozott semmi h�resembers�g…
– Az iskol�ban, gondolom, „m�sk�nt” kezelt�k.
– �ltal�nosban nem �reztem ilyet. Egy oszt�lyba j�rtam G�ncz �rp�d unok�j�val, egy h�res fogorvos meg az �nektan�rn�m gyerek�vel, teh�t eloszlott k�z�tt�nk a figyelem. K�s�bb pedig mag�ntanul� lettem.
– Mi�rt?
– Nehezen viseltem �s viselem a f�l�sleges k�t�tts�geket, ebb�l sok konfliktus ad�dott. K�s�bb pedig, amikor elkezdtem dolgozni, egyre nehezebben tudtuk �sszehozni a kett�t, �gy ink�bb mag�ntanul� lettem.
– A dolgozni azt jelenti, hogy szerepelni?
– Igen.
– Mi�rt nem azt mondja, hogy j�tszani?
– Mondhattam volna… De az igazs�g az, hogy r�vid ideig volt sz�momra a szerepl�s puszt�n j�t�k. Az els� fell�p�s a Nyomorultakban az volt. El�nekeltem k�t sz�p dalt, a k�z�ns�g tapsolt, mivel, ha egy tizenegy �ves kisl�ny kitotyog, �nekelni kezd, �s az nem k�l�n�sebben hamis, akkor a k�z�ns�g mindig tapsol. Az els� lemez is j�t�k volt. Szandi ut�n kellett egy m�sik tiniszt�r, ez is ment mag�t�l. De amikor ut�na h�napokon �t j�rtam az orsz�got, �s f�l play backr�l mindennap ugyanazt elt�togtam, az m�r munka volt.
A felszolg�l� hozza a kapucs�n�t. D�ra kavargatja �s t�gra ny�lt szemmel figyeli.
– L�tja! – sz�l. – Milyen sz�p! Fel�l feh�r, k�z�pen barna, alul pedig selymesen drapp sz�n�.
T�nyleg! Soha nem vettem m�g �szre, igaz, nem is figyeltem. Lehet, hogy �t ez a k�szs�g teszi boldogg�, kiegyens�lyozott�? Ett�l sug�roz a l�nye valami k�l�n�s, de sz�ps�ges harm�ni�t? Ezzel fogott meg annyira, ami�ta csak el�sz�r l�ttam a sz�npadon. Az �nekl�s�t sem �reztem annyira k�l�nlegesnek, a t�nc�t, a j�t�k�t sem, m�gis mindig elvar�zsolt, mert a jelenl�te valami kedvess�get, der�t sug�roz. Elgondolkodik, mosolyog.
– Tudom, hogy kimagasl�an tehets�ges semmiben nem vagyok. T�ncolni tanultam, azt technikailag is el�g j� szinten tudok, az �nekl�shez elfogadhat� a hangi adotts�gom, j�t�kban is megfelelek, de egyikt�l sem kell hanyatt v�g�dni. Tal�n az az el�ny�m, hogy a h�rom �gy nagyj�b�l �sszej�n, �s ez alkalmass� tesz sokf�le feladat megold�s�ra.
– Elk�peszt�, hogy fiatal, sikeres sz�n�szn�k�nt ennyire re�lisan l�tja �nmag�t…
– Ezt is a sz�leimnek k�sz�nhetem. �k mindig feln�ttk�nt kezeltek, �szint�k, ig�nyesek voltak velem, �s arra neveltek, hogy k�t l�bon a f�ld�n j�rjak. A d�nt�s szabads�g�t is megadt�k, �s ezzel azt is tudatos�tott�k, hogy felel�s vagyok szavaim�rt, tetteim�rt.
– Innen ez a kor�t meghazudtol� b�lcsess�g…
– Nem tudom, hogy ez b�lcsess�g-e. Tartok t�le, hogy ink�bb csak �rettebb vagyok a koromn�l.
– Az egyed�li gyerekekn�l ez el�g gyakori. Van idej�k sokat gondolkodni.
– Meg azt�n tudja, �n gyerekkorom �ta p�nzt kerestem…
– Mit csin�lt vele?
– Apu �sszegy�jt�tte a j�vedelmemet, �s tizenhat �ves koromban m�r aut�t vehettem bel�le. Emellett a sz�nh�zban mindig id�sebbek k�z�tt �ltem, feln�tt t�rsas�g vett k�r�l. Amint j�ttek egym�s ut�n a szerepek, arra is r� kellett d�bbennem, ez a p�lya nemcsak annyi, hogy b�josan el�neklek k�t sz�p dalt, �s sikerem lesz, hanem kem�nyen meg kell dolgoznom egy-egy alak�t�s�rt, �s egy�ltal�n nem biztos a siker. Az�rt est�r�l est�re meg kell harcolni.
– Tud harcolni?
– Ha van konkr�t c�l, akkor k�r�mszakadt�ig harcolok. A baj akkor van, ha nincs k�zdenival�. Akkor annyira fontos lesz a harm�nia meg�rz�se, hogy �szre sem veszem a leskel�d� vesz�lyeket.
– P�ld�ul?
– P�ld�ul a h�zass�gban sem vettem �szre id�ben, hogy a csendes, b�k�s egym�s mellett �l�s a kapcsolat kih�l�s�hez vezet.
– Szerelemb�l indult?
– L�ngol� szerelemb�l. Tizennyolc �ves voltam, � h�sszal t�bb n�lam. Nagyon meg�r�lt�nk, hogy megtal�ltuk egym�st, �s azt hitt�k, ennyi el�g a kapcsolat �letben tart�s�hoz. Mire szembes�lt�nk a probl�m�val, m�r nem volt sok k�z�nk egym�shoz. Dr�ma n�lk�l, b�kess�gben v�ltunk el.
– Megviselte?
– Nem. H�tf�n k�l�nv�ltunk, cs�t�rt�k�n m�r megismerkedtem azzal az �rral, akivel az el�bb l�tott…
– Hisz a sorsszer�s�gben?
– Mi egyebet tehetn�k?
– Mit�l szomor� a szeme?
– M�r maga is ezzel j�n? Nemr�g egy koll�gan�m is mondta, hogy mi�rt olyan elkeseredett a tekintetem, amikor a sors kegyeltje vagyok…
– Ez igaz?
– Van egy gy�ny�r�, elragad� �t �s f�l �ves fiam, csod�latos sz�leim vannak, k�t �ve boldogan �lek valakivel, van egy sz�p lak�som, azt csin�lhatom, amit legink�bb szeretek. Csakhogy…
Az �r�j�ra n�z. Hirtelen fels�hajt: H�ha, m�r a sz�nh�zban k�ne lennem! Felh�rpinti a k�v�t, elk�sz�n, �s rohan. �n pedig csak t�prenghetek. Hogy mi lehet az a csakhogy? �s milyen a kapucs�n�, amikor nem cs�kos?